Tenores di Bitti in Ungheria - Festival Bartok

Tenores in Béla Bartók International Choir Festival - Debrecen, Hunghary (2006)

Szardínia szívéből, Barbagia térség Bitti nevű városából jött a többszólamú éneklésről híres Tenores di Bitti „Mialinu Pira” kvartett. A hangzást négy férfiszólam adja (oche, mesu oche, bassu és contra), melyek közül legérdekesebb a „bassu” és a „contra” ősi jellegű torokhangjuk miatt. Világi dalaik szövegei a pásztorok magányáról és természettel való kapcsolatáról szólnak, az egyháziak a népi élet hagyományait jelenítik meg. Az énekesek mindegyike már gyermekkorától fogva tanulta ezt az ősi éneklésmódot. A hangzásvilág eredetével kapcsolatban semmi sem biztos, de egyes történészek szerint kb. 3000 évvel ezelőtt alakult ki. Az ősi dallamokat előbb Szardínia színházaiban, templomaiban, terein, majd Olaszországban adták elő, később Európa-szerte felléptek. 2001 Karácsonyán a Vatikánban II. János Pál pápa előtt szerepeltek.

From the heartland of Sardinia, the city of Bitti in the region of Barbagia, known for its polyphonic singing, come Tenores di Bitti “Mialinu Pira”. The singing is made by four male voices (oche, mesu oche, bassu and contra), the main feature of this polyphony is represented by “bassu” and “contra” because of their guttural and ancestral sound. The songs are profane poems speaking about the shepherds and their solitude in touch with the nature. All the members have been learning the traditional singing since they were children. Nothing about its origins is sure, but the historians maintain that this traditional polyphony goes back to 3000 years ago. The group began to perform the ancient melody in many squares, theatres and churches of Sardinia, Italy and throughout Europe. It is also remarkable that they participated to the Christmas Concert in the Vatican City for the Pope in December 2001.

JÚLIUS 28. péntek
Kölcsey Központ: Döntők
9.30: ifjúsági énekkarok
11.30: női karok
13 óra: folklórgála, vendég: Huun-Huur-Tu (RUS)
14.50: eredményhirdetés
15 óra: gyermekkarok
16.30: kamarakórusok
18.50 eredményhirdetés
19 óra: vegyes karok
21 óra: Kölcsey Központ, belső udvar
Folklórgála, eredményhirdetés.
Vendég: Tenores di Bitti Mialinu Pira (I)

JÚLIUS 29. szombat
17 óra: Kölcsey Központ – Folklórgála
Vendég: Angelite (BG), Tenores di Bitti Mialinu Pira(I), Sebestyén Márta (HU)
20 óra: Kölcsey Központ – Nagydíjas verseny
22 óra: Kölcsey Központ, belső udvar – Meglepetéskoncert

Népi színek Debrecenben	2006.08.01.

A XXII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny programkínálata idén új színfolttal gazdagodott: az ötnapos fesztivál folklór rendezvények gazdag választékával bővült.

Szokolay Dongó Balázs, Sebestyén Márta, Bolya Mátyás

Akár maga a kórusverseny, a folklórrendezvények jelentős része is ingyenes volt, bárki meghallgathatta őket, legyen akár résztvevő kórus tagja, turista vagy helyi érdeklődő. A népzenei program gerincét négy együttes alkotta. A dél-szibériai Huun-Huur-Tu, a bolgár Angelite Nőikar, a szardíniai Tenores di Bitti, valamint Sebestyén Márta és barátai, Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás.

Július 27-én és 28-án este kilenctől a Kölcsey Konferenciaközpont díszudvarán felállított színpad adott helyet a fellépőknek. Nemcsak az előbb említett hivatásos együtteseknek, hanem azoknak a kórusoknak is, akik késztetést éreztek arra, hogy bemutassák hazájuk vokális népzenéjét. Egészen más volt ebben a sokkal kötetlenebb, felszabadultabb miliőben is meghallgatni a díszterem szigorú színpadáról már ismerős kórusokat. A szereplők a rendezvény ünnepélyes záróhangversenyén folklórdiplomában részesültek.

A csütörtök és péntek esti szabadtéri koncerteknek valódi fesztiválhangulatuk volt. Jól esett az egész napi ’45 utáni kórusmuzsika után egy pohár finom nedűvel a kézben ücsörögni a Konferenciaközpont kis színes kútjának hídján, a teret övező kocka alakú díszköveken, vagy a hangverseny előtt frissen berendezett nézőtér székein. Az esti rendezvényekre nemcsak a kórusverseny állandó közönsége volt kíváncsi: a járókelők, a magyar és külföldi turisták, valamint a Debreceni Nyári Egyetem hallgatói is megálltak egy-egy félórára.

A Huun Huur Tu együttes

Nagy sikere volt a Huun-Huur-Tu együttesnek. A négy férfi a 150.000 lelket számláló tuva népcsoport ősi zenélési módjait őrizte meg. Ezek közül talán a legérdekesebb az úgynevezett "xöömei", amely legegyszerűbben egy profondó torokhang-technikaként írható le – a keleti sztyeppék hátborzongató, messziről jövő, szokatlan zenéje. Szépek és különlegesek voltak saját maguk készítette hangszereik. A szabadtéri koncerten néhány feldolgozás erejéig közösen muzsikáltak a bolgár Angelite Nőikarral – ezeknek a műsorszámoknak azonban eléggé "dobjunk össze valamit erre a haknira" hangulatuk volt.

A nőikar sokkal jobban tetszett a július 29-i Folklór Gálán, ahol saját népzenei ihletésű feldolgozásokat adtak elő. A tömeges "népzenésített" hangképzéssel azonban ekkor sem tudtam megbarátkozni. Ami egy-egy szólóénekes esetében túlzás, azaz préselés, és kiabálás nélkül szép lehet, egy teljes nőikarnál csupán az ambitus beszűkülését hozza magával és azt a hatást, amit leginkább "veresegyházi asszonykórus"-effektként lehet jellemezni, if you know, what I mean.

Az Angelite Nőikar

A Tenores di Bitti énekegyüttest négy férfi alkotta, akik Szardínia szívéből érkeztek a fesztiválra. Műsorukon világi és vallásos szövegű énekek is szerepeltek. Énektechnikájukat, amely szintén torokhangokra és a felhangok kiaknázására épült, az Unesco a Világörökség részévé nyilvánította. A dallamokat háromszólamú, ritmikusan lüktető, tág felrakású akkord kísérte, illetve váltogatta. Segített a közönség fülének az eligazodásban, hogy előadásuk elején egyszer mind a négy szólamot bemutatták egyesével is. Hogy "külön világot alkossanak maguk", a négy férfi egy kis átmérőjű, csaknem zárt körben helyezkedett el a színpadon. Intonációs szempontból természetesen a kísérő szólamok közül a középsőnek volt a legnehezebb, ezt azonban nem hallottuk, inkább csak láttuk, amikor a füle mellett ernyőt formált a kezeivel, hogy jobban hallja a mellette lévőket.

Tenores di Bitti

A szombat délutáni gálaműsor zárásaként Sebestyén Márta, Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás lépett színpadra. Az énekesnő olyan programot állított össze, amelyben magyar népdalok és európai rokonaik, azonos gyökerű, de hangulatukban, szövegükben, tempójukban vagy díszítéseikben mégis különböző dallamok integettek egymásnak barátságosan. A vállalkozás a művésznő bájos magyar-angol kommentárjaival, anekdotáival fűszerezve érdekfeszítő és élménydús volt mind hazaiak, mind pedig külföldiek számára. Egy ilyen hangverseny egyaránt felüdíti a szellemet és a lelket.